Könnyed, nyári rozé fröccs. Kellemes, üdítő, de csodát nem vár tőle csodát az ember. Emellett pedig nagyon francia. A kezdő fricskát az adja meg az amerikai konyhának, amikor a híres chef lánya a megérkező tengerentúli szakácsnak odaveti, hogy hozott-e magával ketchutot, de ha egy rövid, kiragadott dialógussal kellene jellemezni a filmet, akkor az alábbi lenne:
A gasztronomiai kalauz ellenőre az NBA-t maguk mögött hagyó, dijoni csapathoz szerződött kosárlabda sztárokkal fogyasztja el a vacsoráját, majd tér be az étterem színfalai mögé, hogy az eddigre lieblinggé vált, helyettesítést végző, bevándorló konykafőnökkel beszéljenek. Az afroamerikai sportolók az örök nemzeti versengés szellemében viccelődnek az elsőszámú és -rangú szakáccsal:
- Olyan vagy, mint mi. Jobb, mint a franciák.
- Ahogy verjük őket az ágyban is.
- De ez itt rendes fazon.
- A legjobb melója van a világon. Azért fizetik, hogy menő helyeken egyen-igyon - mire az önérzetes, kifinomult ízlésű francia egy szemforgatás és nagy levegő után elegáns higgadtsággal és pókerarcal annyit felel:
- Magukat meg azért, hogy gumi labdákat dobáljanak.
A sztori hollywoodiasan sablon. A tehetséges, ám lehetőségektől anyagi okok miatt elzárt amerikai szakácsnak ölébe pottyan a szerencse. Beállhat francia példaképéhez dolgozni. A csúcs gasztronómia csillaga az a karakter, aki csak dr. House óta lett menő, és a filmvásznon is csak azért nyeri el a legtöbb ember szimpátiáját, mert külső szemlélőként a néző azonosulni tud a felülmúlhatatlan tudás hatalmával, és kimondja, megteszi, amit a hétköznapi ember kénytelen lenyelni. Louis Boyer zsémbes, könyörtelen, perfekcionista és ráadásul dühkitörései vannak. Képes szó szerint az adóellenőr nyakának esni, amiért az ő konyhájában készételt fogyasztott, és nem retten vissza, hogy a nem tökéletes ételt az alkalmazottaihoz vagdossa tányérostól. Az ambiciózus újvilági macsó vesz minden akadályt, befut a szakmában, megmenti a veszélybe került nívó éttermi csillagait, és a szerelmek beteljesülésére felteszi a a pontot a konyhában előfelejtett piros melltartó.
Nem egy fenomenális film, de könnyeden szórakoztató, főzés, mosogatás aláfestésnek, vagy túlterhelt agytekervény nyugtatónak egy lusta estén megteszi.
Kiadás éve: 1998.
rendező: Jean Yves Pitoun
forgatókönyvíró: Jean Yves Pitoun
zeneszerző: René-Marc Bini
operatőr: Jean-Marie Dreujou
jelmeztervező: Edith Vesperini, Richard Owings
producer: Régine Konckier, Jean-Luc Ormieres
vágó: Monica Coleman
szereplők:
Jason Lee (Loren Collins)
Irene Jacob (Gabrielle Boyer)
Eddy Mitchell (Louis Boyer)
Isabelle Petit-Jacques (Carole)
Sylvie Loeillet (Suzanne)
Thibault de Montalembert (Vincent)
Anthony Valentine (Wellington)
