Bármennyire is szeretjük szövevényessé tenni, az emberi élet működése végtelenül egyszerű. Mindig törekszünk arra, hogy az életünk minél egyszerűbb, vagyis kényelmes legyen. Mikor sikerül elérni, akkor pillanat szütle sületlenségekre képesek vagyunk, hogy végre ne legyen egyszerű és unalmas. Egyszerűen az ember hülye.
Most viszont ragadjuk meg az egyszerűséget, mert leírás alapán a világ teremtése is az volt - bár meggyőződésem, hogy Isten tervezőasztaláról került pár terv a kukába, valami meg a határidő miatt befejezetlenül lett megvalósítva. Az én történetem Ádámja nem egyszerű, csak a mint egy átlag férfi, de ilyen apróságon egy nő sem akad fenn, ha nem az ő párja. A másik nem balgaságain oly egyszerű átnézni, ha csak egy barátunk! Még együtt is tudjuk szapulni a velünk azonos nem hiányosságait.
Azért lépés távolságból sem olyan egyszerű ez az Ádám, csak a konyhája puritán. Egy régebbi albérletében volt talán egy tányér. Én felajánlottam egy régi tányérkészletem, aminek az egyetlen hibája az volt, hogy egy valahai költözés után nem volt rá szükségem. Végül már tukmáltam, de olyan kiállással harcolt ellene, mintha az ő szűzi konyháját erőszakkal meg akarnám rontani.
A mi Ádámunkat egy estén tucat alapanyag és elvi kifogását tiszteletben tartva vendégül láttuk vacsorára úgy, hogy a magunk cifrázását csak belevigyük. Valamikor a desszert és több pohár ürílés után kaptunk egy viszontmeghívást.
...és itt jött a csavar! A mi Ádámunk, akinek most már egynél több tányérja van (mert egy másik bérleményben kvázi örökölve több maradt), de konyhaszeretete azóta sem lángolt fel, vacsorára hívott minket. Meghívást kaptunk a város legjobb szendvicsére, amihez a desszert a város legjobb whiskey-colája lesz. Ezen szendvicsek iránti bizalmam meghitelezve, és a cím választást utólagos engedelménnyel jóváhagyva, most útjára engedem Ádám almája néven a gasztonónia kb. 3 mm-es azon ritka szeletét, amit szendvics kategóriában posztolásban méltónak vélek narancsos-parmezános sonka ízben.
Marinád hozzávalók/ fő, azaz két szelet:
3 kk. narancslekvár
1 kk. mustár
1 kk. parmezán
csipet tárkony
resszintésnyi szerecsendió
pár csepp citromlé
Én darabos narancslekvárral dolgoztam, inkább mixeltem. Sima lekvárt kevernék. Összepepecseljük, rá a vékony sonka szeletre*, és forró olajban megpirítjuk.
*Disznóból készült füstölt-főtt sonkából készült nálam. Valószinűsítem, hogy a gépsonka furcsa fintorokat venne fel serpenyőben a messze nagyobb víz leadásból következően.
